56 emleke

Hiba a hálózatban ?
2003.10.27. 00:00:00
Zsitnyányi Ildikó

A magyarországi fegyveres erők alapvető feladatai közé tartozott az "állam és társadalmi rend fenntartása", a "belső ellenséges megmozdulások likvidálása". A visszaemlékezések, a kádári-ideológiától fogant jelentések és a korabeli történetírás döntő többsége a katonai felső vezetést okolta a karhatalmi "felkészületlenségért", holott ebben a politikai vezetés, egyértelműnek nem tekinthető magatartásának sokkal nagyobb felelőssége volt. Sőt, az eddigi kutatások ismeretében egyre inkább megkérdőjelezhetőnek tűnik az a későbbi hivatalos álláspont, mely szerint a politikai vezetést váratlanul érték volna az 1956. október 23-án kirobbant események, bár, a következő napok kimenetelének lehetőségeivel bizonyosan nem számolhattak előre.

Piros László belügyminiszter, államvédelmi altábornagy már 1956. június 29-én, a megyei főosztályvezetők részére kiadott rejtjelezett utasításában "fokozott éberségről" rendelkezett, mert: "Az imperialista külső ellenség felhasználva egyes belső ellenséges elemeket Lengyelországban [ti. 1956 júniusi poznańi felkelés - Zs. I.] és a közelmúltban Csehszlovákában [ti. az 1948-as kommunista államcsíny elleni tiltakozások - Zs. I.] megpróbált nyílt provokációval zavart kelteni. Bár konkrét adattal arról, hogy nálunk ilyen előkészületek folynak, nem rendelkezünk, mégis nagyfokú éberségre és az államvédelmi, rendőri szervek megfelelő készenlétére van szükség".

A belügyminiszter 1956. július 9-én kiadott továbbá egy újabb utasítást, melyben szintén az "éberségre", "az ellenség elleni harcra", a munka "megjavítására" hívta fel a belügyi szervek figyelmét. A parancs ismeretében még inkább megkérdőjelezhetőnek tűnik az a hivatalos álláspont, mely szerint a politikai vezetést váratlanul érték az október 23-át követő események. A belügyminiszter - többek között - elrendeli, hogy "minden vezető tartsa elsőrendű kötelességének annak biztosítását, hogy saját szervei területén külső, vagy belső ellenséges elemek esetleges zavarkeltő, provokációs cselekményeket ne követhessenek el. Ennek legfontosabb feltétele a jó operatív - hálózati munka, a beérkezett adatok, jelzések gyorsfeldolgozása, értékelése, a vezetőkhöz való gyors jelentése minden olyan adatnak, jelzésnek, mely esetleges rendbontásra, provokációra utal".

A belügyminiszter felhívta a Határőrség és a Belső Karhatalom parancsnoka, a budapesti és a megyei főosztályok vezetőinek figyelmét arra, hogy a honvédség illetékes parancsnokaival együttműködve ellenőrizzék a karhatalmi intézkedési tervvel kapcsolatban "eddig megtett és esetleg még szükséges intézkedések" végrehajtását. Sőt, Piros határozottan elrendelte a feladatok zavartalan ellátásához szükséges háttér biztosítását is: "Az anyagi szervek vezetői, az illetékes parancsnokokkal együtt biztosítsák a belügyi szervek harckészültségéhez, a szakmai feladatok mindenkori végrehajtásához előírt és rendszeresített anyagokkal való zavartalan ellátását és ellenőrizzék ezen eszközök, anyagok karbantartását, rendeltetésszerű felhasználását, őrzését /fegyverek, lőszer, gépkocsi, üzemanyag, híradóeszközök, egyéni felszerelés, stb./".

Az utasítás 12 - 14. pontjai szintén egy olyan állambiztonsági munkát feltételezne, mely "a vezetés minden láncszemén" biztosítja a "határozott, katonás kommunista vezetést", vagyis mindenkiről mindent tud:

"12./ Az államvédelmi szervek vezetői személyesen vizsgálják meg az illegális fegyveres szervezkedési ügyek helyzetét, állását és tegyenek megfelelő intézkedést a feldolgozás meggyorsítására.

13./ Az össz belügyi (sic!), de különösen az államvédelmi és rendőri szervek tegyenek intézkedést az illegális, ellenséges röplapgyártók és terjesztők felderítésére, az országon belül, vagy kívül készült szennyiratok terjesztésének megakadályozására.

14./ Rendkívül éberen kell felfigyelni, azonnal jelezni, jelenteni kell felfelé minden esetleges munkamegtagadást, munkabeszüntetést, vagy az erre irányuló felbujtást és szervezkedést az ipar, a mezőgazdaság, közlekedés, stb. vonalán".

A belügyminiszter - bár májusi időpontot említ - az 1956 márciusában készült karhatalmi tervre hivatkozva tette meg, az alárendeltségébe tartozó karhatalmi alakulatokra vonatkozó utasításait. A fővárost és az ország egész területét lefedő karhatalmi intézkedési tervek szerint "belső zavargás esetén" a honvédség alkalmazására akkor kerülhetett sor, ha a BM fegyveres ereje önmagában nem elegendő a rend fenntartására.

Az eddigi kutatások ismeretében biztosan mondhatjuk, hogy az ebben a tervben feltüntetett honvéd karhatalmi alakulatokkal, és egyáltalán a Magyar Néphadsereggel nem számolt érdemben a politikai vezetés. Az alapvetően is csekély harcértékű fegyveres erőt kitevő karhatalmi alakulatok bevethetőségét jócskán lecsökkentették a szeptemberben meginduló nagyarányú átszervezések, valamint a forradalmat közvetlenül megelőző és az események alatt meghozott politikai-katonai döntések. Eddigi ismereteink szerint kijelenthetjük, hogy a belügyi fegyveres alakulatok mellett a felsőbb vezetés elsősorban nem a magyar, hanem egy idegen, vagyis a szovjet katonai erőben látta hatalmának biztosítékát. Ezt alátámasztja továbbá az a tény is, hogy a Magyarországon - ti. a Varsói Szerződés keretén belül - állomásozó szovjet Különleges Hadtest egységei már júliusban kidolgozott tervvel rendelkeztek arra, hogy belső zavargás esetén megvédjék a fontosabb budapesti objektumokat és adott esetben "helyreállítsák a rendet".

Az 1956. október 23-ára bejelentett tüntetés megtartásához a belügyminiszter csak 14.25 órakor járult hozzá, hiszen a délelőtti Politikai Bizottság ülésén még a "proletárdiktatúra", vagyis a szovjet vezetés törekvéseit Magyarországon megvalósító kommunista hatalmi elit uralmának "minden eszközzel történő megvédését"(!) hangsúlyozta, vagyis kilátásba helyezte a fegyveres erők bevetését. Ráadásul a délutánra összehívott honvédparancsnoki értekezleten Bata István honvédelmi miniszter semmilyen intézkedést nem kívánt tenni, "rémlátással" szerelte le az aggodalmaskodókat.

Kovács István vezérőrnagy, vezérkari főnök később a következőket vallotta erről: "Mindenesetre jellemző, hogy sem a politikai csoportfőnök, sem a megbeszélésen résztvevő honvédségi vezetők még csak nem is sejtették, hogy mi várható, mert egyébként így fel sem merült volna a kérdés [ti. hogy Bata engedélyezte a katonák részvételét a tüntetésen]. Itt csak két dologról lehet szó, vagy teljesen spontán kezdődtek az ellenforradalmi események, vagy pedig a belügyi szervek elmulasztották megfelelően tájékoztatni a honvédség vezetőit a várható eseményekről". A Budapest és körzetében állomásozó honvéd alakulatokat 19 óra után mozgósították, a vidékieknek pedig csak október 24-én hajnalban rendeltek el riadót.

1956 nyarán tehát mind a szovjet vezetés, mind pedig a magyar belügyi vezetés számolt egy belső "rendzavarás", netán a fegyveres összecsapás lehetőségével, s bár tettek ez ellen irányuló - egyértelműnek nem mindíg tekinthető - intézkedéseket, később a szovjet katonai vezetés is bevallotta, hogy azok az események, amelyek október 23-ával kezdetüket vették, minden képzeletüket és várakozásukat felülmúlták....


Nyitólap Bemutatkozunk 1956 fotóalbum Elérhetőség Linkek Impresszum Az oldal a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa támogatásával készült, a pályázatok kezelője a Mobilitás.
		Hiba a hálózatban ? 2003.10.27. 00:00:00 Zsitnyányi Ildikó A magyarországi fegyveres erők alapvető feladatai közé tartozott az "állam és társadalmi rend fenntartása", a "belső ellenséges megmozdulások likvidálása". A visszaemlékezések, a kádári-ideológiától fogant jelentések és a korabeli történetírás döntő többsége a katonai felső vezetést okolta a karhatalmi "felkészületlenségért", holott ebben a politikai vezetés, egyértelműnek nem tekinthető magatartásának sokkal nagyobb felelőssége volt. Sőt, az eddigi kutatások ismeretében egyre inkább megkérdőjelezhetőnek tűnik az a későbbi hivatalos álláspont, mely szerint a politikai vezetést váratlanul érték volna az 1956. október 23-án kirobbant események, bár, a következő napok kimenetelének lehetőségeivel bizonyosan nem számolhattak előre. Piros László belügyminiszter, államvédelmi altábornagy már 1956. június 29-én, a megyei főosztályvezetők részére kiadott rejtjelezett utasításában "fokozott éberségről" rendelkezett, mert: "Az imperialista külső ellenség felhasználva egyes belső ellenséges elemeket Lengyelországban [ti. 1956 júniusi poznańi felkelés - Zs. I.] és a közelmúltban Csehszlovákában [ti. az 1948-as kommunista államcsíny elleni tiltakozások - Zs. I.] megpróbált nyílt provokációval zavart kelteni. Bár konkrét adattal arról, hogy nálunk ilyen előkészületek folynak, nem rendelkezünk, mégis nagyfokú éberségre és az államvédelmi, rendőri szervek megfelelő készenlétére van szükség". A belügyminiszter 1956. július 9-én kiadott továbbá egy újabb utasítást, melyben szintén az "éberségre", "az ellenség elleni harcra", a munka "megjavítására" hívta fel a belügyi szervek figyelmét. A parancs ismeretében még inkább megkérdőjelezhetőnek tűnik az a hivatalos álláspont, mely szerint a politikai vezetést váratlanul érték az október 23-át követő események. A belügyminiszter - többek között - elrendeli, hogy "minden vezető tartsa elsőrendű kötelességének annak biztosítását, hogy saját szervei területén külső, vagy belső ellenséges elemek esetleges zavarkeltő, provokációs cselekményeket ne követhessenek el. Ennek legfontosabb feltétele a jó operatív - hálózati munka, a beérkezett adatok, jelzések gyorsfeldolgozása, értékelése, a vezetőkhöz való gyors jelentése minden olyan adatnak, jelzésnek, mely esetleges rendbontásra, provokációra utal". A belügyminiszter felhívta a Határőrség és a Belső Karhatalom parancsnoka, a budapesti és a megyei főosztályok vezetőinek figyelmét arra, hogy a honvédség illetékes parancsnokaival együttműködve ellenőrizzék a karhatalmi intézkedési tervvel kapcsolatban "eddig megtett és esetleg még szükséges intézkedések" végrehajtását. Sőt, Piros határozottan elrendelte a feladatok zavartalan ellátásához szükséges háttér biztosítását is: "Az anyagi szervek vezetői, az illetékes parancsnokokkal együtt biztosítsák a belügyi szervek harckészültségéhez, a szakmai feladatok mindenkori végrehajtásához előírt és rendszeresített anyagokkal való zavartalan ellátását és ellenőrizzék ezen eszközök, anyagok karbantartását, rendeltetésszerű felhasználását, őrzését /fegyverek, lőszer, gépkocsi, üzemanyag, híradóeszközök, egyéni felszerelés, stb./". Az utasítás 12 - 14. pontjai szintén egy olyan állambiztonsági munkát feltételezne, mely "a vezetés minden láncszemén" biztosítja a "határozott, katonás kommunista vezetést", vagyis mindenkiről mindent tud: "12./ Az államvédelmi szervek vezetői személyesen vizsgálják meg az illegális fegyveres szervezkedési ügyek helyzetét, állását és tegyenek megfelelő intézkedést a feldolgozás meggyorsítására. 13./ Az össz belügyi (sic!), de különösen az államvédelmi és rendőri szervek tegyenek intézkedést az illegális, ellenséges röplapgyártók és terjesztők felderítésére, az országon belül, vagy kívül készült szennyiratok terjesztésének megakadályozására. 14./ Rendkívül éberen kell felfigyelni, azonnal jelezni, jelenteni kell felfelé minden esetleges munkamegtagadást, munkabeszüntetést, vagy az erre irányuló felbujtást és szervezkedést az ipar, a mezőgazdaság, közlekedés, stb. vonalán". A belügyminiszter - bár májusi időpontot említ - az 1956 márciusában készült karhatalmi tervre hivatkozva tette meg, az alárendeltségébe tartozó karhatalmi alakulatokra vonatkozó utasításait. A fővárost és az ország egész területét lefedő karhatalmi intézkedési tervek szerint "belső zavargás esetén" a honvédség alkalmazására akkor kerülhetett sor, ha a BM fegyveres ereje önmagában nem elegendő a rend fenntartására. Az eddigi kutatások ismeretében biztosan mondhatjuk, hogy az ebben a tervben feltüntetett honvéd karhatalmi alakulatokkal, és egyáltalán a Magyar Néphadsereggel nem számolt érdemben a politikai vezetés. Az alapvetően is csekély harcértékű fegyveres erőt kitevő karhatalmi alakulatok bevethetőségét jócskán lecsökkentették a szeptemberben meginduló nagyarányú átszervezések, valamint a forradalmat közvetlenül megelőző és az események alatt meghozott politikai-katonai döntések. Eddigi ismereteink szerint kijelenthetjük, hogy a belügyi fegyveres alakulatok mellett a felsőbb vezetés elsősorban nem a magyar, hanem egy idegen, vagyis a szovjet katonai erőben látta hatalmának biztosítékát. Ezt alátámasztja továbbá az a tény is, hogy a Magyarországon - ti. a Varsói Szerződés keretén belül - állomásozó szovjet Különleges Hadtest egységei már júliusban kidolgozott tervvel rendelkeztek arra, hogy belső zavargás esetén megvédjék a fontosabb budapesti objektumokat és adott esetben "helyreállítsák a rendet". Az 1956. október 23-ára bejelentett tüntetés megtartásához a belügyminiszter csak 14.25 órakor járult hozzá, hiszen a délelőtti Politikai Bizottság ülésén még a "proletárdiktatúra", vagyis a szovjet vezetés törekvéseit Magyarországon megvalósító kommunista hatalmi elit uralmának "minden eszközzel történő megvédését"(!) hangsúlyozta, vagyis kilátásba helyezte a fegyveres erők bevetését. Ráadásul a délutánra összehívott honvédparancsnoki értekezleten Bata István honvédelmi miniszter semmilyen intézkedést nem kívánt tenni, "rémlátással" szerelte le az aggodalmaskodókat. Kovács István vezérőrnagy, vezérkari főnök később a következőket vallotta erről: "Mindenesetre jellemző, hogy sem a politikai csoportfőnök, sem a megbeszélésen résztvevő honvédségi vezetők még csak nem is sejtették, hogy mi várható, mert egyébként így fel sem merült volna a kérdés [ti. hogy Bata engedélyezte a katonák részvételét a tüntetésen]. Itt csak két dologról lehet szó, vagy teljesen spontán kezdődtek az ellenforradalmi események, vagy pedig a belügyi szervek elmulasztották megfelelően tájékoztatni a honvédség vezetőit a várható eseményekről". A Budapest és körzetében állomásozó honvéd alakulatokat 19 óra után mozgósították, a vidékieknek pedig csak október 24-én hajnalban rendeltek el riadót. 1956 nyarán tehát mind a szovjet vezetés, mind pedig a magyar belügyi vezetés számolt egy belső "rendzavarás", netán a fegyveres összecsapás lehetőségével, s bár tettek ez ellen irányuló - egyértelműnek nem mindíg tekinthető - intézkedéseket, később a szovjet katonai vezetés is bevallotta, hogy azok az események, amelyek október 23-ával kezdetüket vették, minden képzeletüket és várakozásukat felülmúlták....