56 emleke

EMLÉKEZÉS és emlékeztetés
2003.10.23. 00:00:00
Wittner Mária

Immáron 14 éve emlékezünk az 56-os forradalom évfordulójára.

Még elevenen él emlékezetemben az első (1989) megemlékezés, ott a Kossuth téren. Hatalmas, lelkes tömeg, csillogó szempár, szinte minden ember kezében égő fáklya, megvilágítva az arcok derűjét a bizakodó tekintetekkel, mely egy igazabb jövőképet sugárzott felénk. A hit eufóriája áthullámzott az emberi szíveken és reményteli várakozással néztünk a jövő felé. Szebb lesz, jobb lesz, igazabb lesz, ez a hit töltötte el szívünket és tudatunkat.

Aztán telnek az évek és az idő örök körforgásának törvénye szerint jönnek az újabb évfordulók, emlékezések, melyek mára mintegy kötelező aktusként zajlanak, szinte érzelmek nélkül. Az érzelmi hiányt pótolja a pályázati úton elnyert pénzkeret, mert emlékezni is lassan csak pályázati úton lehet. Globalizált világ. Globalizált emlékezet. Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról" versének megrendítő sorai tódulnak fel bennem. A zsarnokság, mely mindenütt jelen van, mellyel nap, mint nap együtt élünk a nap huszonnégy órájában, mára új arcot öltött. A zsarnok lemossa vértől csöpögő kezét, és glaszékesztyűt húz rá, úgy érzi, mindent eltakar, de előbb még exhumálja a 45 évig temetett kapitalizmust a tőkével együtt. Rádöbben, hogy a Marx féle „Tőke" tőkésíthető. A pénzhatalom és a zsarnokság egy tőről fakadnak. A véres falu székházat is tataroznák, csak egy dologról elfeledkeznek, a víz mindent levisz, de a bűnt azt nem, mert arról egyszer számot kell adni Isten ítélőszéke előtt.

Lehet pályázati pénzből emlékeztetni, de a mi emlékeinket nem lehet pénzre átváltani, mert beleégették a lelkünkbe örökkön örökké. Nekünk "56 szabadsága nem a ma szabadosságát jelenti, hanem az elesett hősöket, kivégzett mártírokat, megalázott, megnyomorított embereket. Mi nem csak 14 éve emlékezünk, mert az emlékezés nem pénzfüggő, mint ahogy parancsszóra sem lehet elfelejteni semmit.

Az emlékezés október 23-ra, nem dátumhoz kötött, és nem kampányszerű, mert életünk részévé vált, minden fájdalmával együtt.

2oo3. október.

Wittner Mária.


Nyitólap Bemutatkozunk 1956 fotóalbum Elérhetőség Linkek Impresszum Az oldal a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa támogatásával készült, a pályázatok kezelője a Mobilitás.
		EMLÉKEZÉS és emlékeztetés 2003.10.23. 00:00:00 Wittner Mária Immáron 14 éve emlékezünk az 56-os forradalom évfordulójára. Még elevenen él emlékezetemben az első (1989) megemlékezés, ott a Kossuth téren. Hatalmas, lelkes tömeg, csillogó szempár, szinte minden ember kezében égő fáklya, megvilágítva az arcok derűjét a bizakodó tekintetekkel, mely egy igazabb jövőképet sugárzott felénk. A hit eufóriája áthullámzott az emberi szíveken és reményteli várakozással néztünk a jövő felé. Szebb lesz, jobb lesz, igazabb lesz, ez a hit töltötte el szívünket és tudatunkat. Aztán telnek az évek és az idő örök körforgásának törvénye szerint jönnek az újabb évfordulók, emlékezések, melyek mára mintegy kötelező aktusként zajlanak, szinte érzelmek nélkül. Az érzelmi hiányt pótolja a pályázati úton elnyert pénzkeret, mert emlékezni is lassan csak pályázati úton lehet. Globalizált világ. Globalizált emlékezet. Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról" versének megrendítő sorai tódulnak fel bennem. A zsarnokság, mely mindenütt jelen van, mellyel nap, mint nap együtt élünk a nap huszonnégy órájában, mára új arcot öltött. A zsarnok lemossa vértől csöpögő kezét, és glaszékesztyűt húz rá, úgy érzi, mindent eltakar, de előbb még exhumálja a 45 évig temetett kapitalizmust a tőkével együtt. Rádöbben, hogy a Marx féle „Tőke" tőkésíthető. A pénzhatalom és a zsarnokság egy tőről fakadnak. A véres falu székházat is tataroznák, csak egy dologról elfeledkeznek, a víz mindent levisz, de a bűnt azt nem, mert arról egyszer számot kell adni Isten ítélőszéke előtt. Lehet pályázati pénzből emlékeztetni, de a mi emlékeinket nem lehet pénzre átváltani, mert beleégették a lelkünkbe örökkön örökké. Nekünk "56 szabadsága nem a ma szabadosságát jelenti, hanem az elesett hősöket, kivégzett mártírokat, megalázott, megnyomorított embereket. Mi nem csak 14 éve emlékezünk, mert az emlékezés nem pénzfüggő, mint ahogy parancsszóra sem lehet elfelejteni semmit. Az emlékezés október 23-ra, nem dátumhoz kötött, és nem kampányszerű, mert életünk részévé vált, minden fájdalmával együtt. 2oo3. október. Wittner Mária.